Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hinako elköszönt

2010.09.05
Egész héten azon töprengtem mit mondjak. Végül eldöntöttem, hogy sodródom az árral... Ez a Magyarországi cserediákévem végének kezdete és az elköszönések és új élet kezdete is. Ha nem akarok túl drámai lenni, ismét Japánban folytatódik az életem. Mit tanultam az alma, a tehenek, a fák és az eső országában?
Nos, megtanultam, hogy a csirkének 2 lába van és nem 4, tojás van bennük, ami az igából kezdődik, és nem az egész héjjal. Megtanultam, hogy nagyon kicsi a kezem és a lábam is, hogy emiatt manónak nevezhetnek még itt is. A´content´ és a ´happiness´ különbséget is meg van most már, és hogyan fújjam ki az orrom olyan erősen amennyire csak tudom anélkül, hogy zavarba jöttem volna. Hogyan kell használni a kést és a villát, hogy terítsük meg az asztalt, és megtanultam puszit adni az embereknek amikor üdvözlöm őket.
Azok az emberek jelenleg húst esznek itt, lehetséges, hogy megegyünk egy egész csirkecombot, és semmi mást ne hagyjunk meg, csak a csontot... De meg is tudtam tanulni a nyelvet (nem teljesen, de eléggé), találkozni és beszélni sok emberrel, és próbáltam megtapasztalni olyan dolgokat, amelyeket az emberek nem tapasztalnak meg az életük során. Hogyan érezzek és milyen tapasztalatok? Nos élettapasztalatok. Menj el egy országba és hagyd el a családod és a barátaid, egyedül... hát, elég nehéz volt. Én halálra aggódtam magam. De megtanultam hogy egy egyszerű mosoly sok irányba vezethet. Az emberek jönnek és beszélgetnek veled, ha csak rájuk mosolyogsz, és sok lenyűgöző meghívásom is származott már egy egyszerű mosolyból.
Ez a cserediák év több szinten is nehéznek bizonyult. Nem szerettem amikor valaki ´kis kínai´nak hívott engem. Frusztráltam, hogy nem értettem a nyelvet és utáltam, ha az osztálytársaim kigúnyoltak emiatt, akármilyen nehezen is próbálkoztam. Nem cigizek és nem iszok, nem szerettem ha bántottak emiatt vagy próbáltak rábeszélni ezekre az emberek, akik mindig ugyanazokat a kérdéseket hajtogatták: "Miért nem iszol?" "Jó kislány vagy!" Több dologból is látszik, hogy nem mindig sikerült beilleszkednem. De a legnehezebb idő még csak most jön: az elköszönés.
Ez az év szintén jó volt arra, hogy elgondolkozzak azokon a dolgokon, amiken nem lett volna időm Japánban. Volt időm hogy elgondolkozzak az élet nagy kérdésein, hogy figyeljek és kérdéseket tegyek fel. Az egyik dolog amit megtanultam hogy milyen gyorsan is telik az idő. Már egy éve itt vagyok és mégis úgy emlékszem az első napomra, mintha csak tegnap lett volna! Minden eltelt nap olyan közelinek tűnik. Az idő gyorsabban telt mint valaha itt Magyarországon, és már indulok is... De meg kell ragadnom a jövőt, ahogy az életet is. Megijedhetek és hibázhatok amíg az élet újra talpra állít.
Köszönöm a magyar családaimnak, hogy támogattak és úgy szerettek engem, mint a saját lányukat. Köszönöm, hogy bíztatok bennem akkor is, ha kettes lett a matematikai tesztem, vagy nevettetek velem, és tréfálkoztatok velem. Megtudtam egy-két nagyon különleges dolgot tőletek. Megtanultam mit jelent "szülőnek" lenni. Minden dolog, amit valaha is szerettem volna megtudni a saját anyukámról azt ti megadtátok nekem. Szeretem anyukám persze, és én tudom, hogy ő csak egy másik módon mutatja ki szeretetét. De az által, hogy az meghallgatták, mi történt az iskolában, hogy segítettek, amikor sírtam, hogy tanítottak anélkül, hogy mérgesek lettek volna megtanultam, hogy van másik módja is annak, hogyan viselkedj a gyerekeddel.
A két húgomtól megtanultam hogyan öleljem fel az életet. Kíváncsinak lenni, és önfeledten táncolni nem egy rossz dolog, sőt úgy láttam mindent szerettek magatok körül. A két bátyámtól megtanultam, hogyan viccelődjek, és sértődés ne essen, hogyan kötekedjek és bolondozzak. Imádtam visszaszurkálódni és néha jó ha bolondozik az ember.   De természetesen ez nem volt minden. Megtanultam tőle, hogyan lehetek önmagam. Ő nem törődik vele mit gondolnak róla mások és ezt nagyon szeretem benne. Japánban olyannak kell lenned mint mindenki másnak, be kell illeszkedned. Mindig zavart hogy sokkal többet beszélek angolul mint mások. Most már tudom, hogy nem kell ezen aggódnom.
A sok különleges alkalom, amit együtt töltöttem mindegyikőtökkel örökké a szívemben marad. A viccek, a mókázások, huncut vagyok, a békák, az iskolakerülések, a megtartott ígértek, amikor azt mondtátok nekem, hogy megfázok, ha a padlón ülök, (amit még mindig nem értek, hogy miért) de mindegyikőtöktől nagyon sokat tanultam. Addig táncolni, amíg elesek, álmodni, hinni és remélni. Mert: minden nap, amikor felkelsz gondolj arra, amit a legjobban akarsz. Este, amikor lefekszel, gondolj rá még egyszer. Mert, hogy, ha igazán akarsz valamit, akkor valóra tudod váltani. De dolgoznod kell érte. Tartsd észben: nem érheted el, amit akarsz, ha nem teszel érte.
Nagyon szeretlek titeket, és ti mindannyian örökké a családom részei maradtok a szívemben. Köszönöm mindenkinek akik itt van ma. Nélkületek, nem tudtam ilyen jó érezni magam. Segítettetek, hogy valóra váljon az álmom és rengeteget tettetek értem az egész folyamat során. Köszönöm ezt a 11 hónapot csak úgy, mint az előtte lévőket és természetesen a még következőket.
Valami igazán értékeset tanultam itt, amit életem végéig magammal viszek. Még egy gondolat és mindjárt vége. Ma nem búcsúzok el senkitől, legalábbis nem igazán, mert megfogadom mindnyájatoknak, hogy még találkozunk. Valamikor, valahogyan, nevetve, mosolyogva, még találkozunk. Szeretlek benneteket.
 

A mappában található képek előnézete Hinako elköszönt